Az Élet Ünnepe Egyesület 2016 őszén három-három nyíregyházi illetve mátészalkai középiskolában mutatja be a Málenkij robot, a Kárpátaljáról 1944-ben deportált magyarok emlékére készült kiállítást. A bemutató anyagot október 10-én a Mátészalkai Szakképzési Centrum Gépészeti Szakgimnáziuma és Kollégiuma aulájában mutatják be, ahol a középiskola tanulói egy hétig ismerkedhetnek a történelmi anyaggal.
Málenkij robot kifejezés eredete az orosz malenkaja rabota (маленькая работа) szókapcsolatra utal, ami „kis munkát” jelent. A második világháború során Magyarország területére érkező szovjet fegyveres szervek – a Vörös Hadsereg, a Belügyi Népbiztosság (NKVD), az Állambiztonsági Népbiztosság (NKGB) és a szovjet katonai hírszerzés (SZMERS) – emberei többnyire ennek a kifejezésnek a sűrű használatával vagy csak néhány perces igazoltatás ígéretével, hazugságával hurcolták el a polgári lakosság tömegeit 13 évestől a 62 évesig több éves szovjetunióbeli kényszermunkára. Ezekkel a hazugságokkal csapták be az ártatlan civilek százezreit, hogy az esetleges tiltakozásoknak, ellenszegüléseknek, valamint a szökési kísérleteknek elejét vegyék. Ezért vált ez a két szó Magyarországon a köztudatban, majd ennek nyomán a történész szakmában is a polgári lakosság tömeges elhurcolásának és több éves szovjetunióbeli kényszermunkájának a kifejezésévé.
A mai Magyarország területéről mintegy 150-170 ezer polgári lakost hurcoltak el „málenkíj robotra”, míg a korabeli, 172 000 km2-es 14,7 millió lakosú Magyarországról 250-270 ezer civilt.
A polgári elhurcoltak nagyobb része hadifogoly-, míg kisebb részük internálótáborba került. Utóbbiba német származás okán, illetve ürügyén vitték el az embereket, akik között már nők és leányok is tömegesen voltak. A „málenkij robotra” elhurcoltak többségét bányákban, fakitermeléseken, építkezéseken, gyárakban, kisebb részüket kolhozokban és szovhozokban dolgoztatták embertelen körülmények között.
Az éhezés, a nélkülözések, az embertelen, antihigiéniás körülmények és a megerőltető kényszermunka következtében a deportáltak 30-40 %-a meghalt, de voltak olyan települések, ahol az elhurcoltaknak több mint 60%-a veszett oda. Többségük a lágerek környékén, jeltelen tömeg-, ritkábban egyszemélyes sírokban lett elföldelve, míg kisebb részük a ki- vagy a hazafelé vezető vasútvonalak mentén lett elhantolva. Elhalálozásukról a szovjet szervek semmiféle hivatalos értesítést nem adtak, jelentős részük földi útjának végéről még ma sincs semmiféle információ.
A málenkij robot eseményeit bemutató kiállításon, a kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának 70-ik évfordulójára készült táblákon információkat és összefoglaló térképeket tekinthetünk meg Kárpátalja szovjet megszállásáról, a deportált emberek összegyűjtésének folyamatáról, az elhurcolások útvonaláról, a lágerben tapasztalt életkörülményekről, illetve az elhurcoltak emlékére állított kárpátaljai emlékhelyekről.
